December a csodavárás hónapja: a Mikulás, a karácsony körüli varázslat azonban sok fejtörést okozhat nekünk, szülőknek. Mit mondjunk a gyereknek a Mikulásról (Télapóról), Jézuskáról? Ki (és mikor) hozza karácsonykor az ajándékot a fa alá?
Minden családban más a szokás: van, ahol a Jézuska, máshol az Angyalka. Mesékben pedig sokszor azt láthatja a gyermek, hogy a Mikulás hozza a kéményen keresztül karácsonykor is. Felnőttként azt gondolhatjuk, ezek az eltérő szokások összezavarják a kicsiket. Lehetséges, hogy jobb lenne, ha tudnák az igazságot? Vajon tényleg összezavarodnak, ha az óvodában azt hallják, hogy más gyerekeknél az Angyalka hozza az ajándékot, otthon pedig a Jézuska? Ha az óvodában felismeri a Mikulásnak beöltözött gondnok bácsit? Az üzletekben pedig már októberben megvásárolhatók a Mikulás csokik, a plázákban Mikulások szaloncukrot osztogatnak…
A gyerekek nem esnek kétségbe, ők hinni akarnak!
A gyermeki gondolkodás természetét körüljárva megtudhatjuk, hogy az óvodás korú gyermekek gondolkodása teljesen érzelemvezérelt, még nem tudnak különbséget tenni lehetséges és lehetetlen között, számukra a világ varázslatok színtere, ahol bármi megtörténhet. Ebben a sajátos gyermeki személetben a külső és belső világ közötti határ átjárható, pontosan ezért nevezik ezt a korszakot „varázsos éveknek”. Ennek a gondolkodásmódnak sajátos logikája van: nincsenek megmagyarázhatatlan dolgok, és az ellentmondások is békésen megférnek egymással.
A mese, a varázslat, az ezekhez kapcsolódó élmények, mint például a karácsony körüli készülődés, várakozás, az egész karácsonyi közeg: biztonságérzetet ad a gyerekeknek. A hagyományok, rituálék, és ezek ismétlődése ezt növelik. A Mikulás és Jézuska számukra szintén biztonság, a bennük való hit fontos alapköve a gyermek igazságról és jóságról való gondolkodásának, hiszen ők szimbolikus figurák, akik jók, igazságosak: a mesékben is a jó győzedelmeskedik – ahogy a Mikulás is a „jó” gyereknek hoz ajándékot.
Nagyjából 6-7 éves kor körül, iskolás korra fokozatosan fejlődik ki a realitás érzékelése. Ez egy olyan folyamat, amelyben a gyermek magától apránként rakja össze a képet, és ha ezt megfelelően kezeljük, nem fogja csalódásként megélni. Mikulás és Jézuska témában tehát az a jó, ha nem a felnőttek diktálják a tempót, vagyis bízzunk és alkalmazkodjunk a gyermek világképéhez. Ameddig neki fontos, hinni fog. Vekerdy Tamás pszichológus véleménye szerint nem szabad „szembesíteni” az igazsággal, hiszen majd a gyermek eldönti, mikor jön el az ideje annak, amikor már szeretné a racionális valóságot látni.
Mit tegyünk, ha kérdezősködik a gyerek?
A bölcsődés, óvodás korú gyerekek kérdés nélkül elfogadják és magától értetődő tényként kezelik a Mikulás, a Jézuska és az Angyalka létezését. Ahogy a realitásérzékük fejlődik, az iskolás gyermekek kérdéseket kezdenek el feltenni. Például: „Hogy jutott be a zárt ajtón, ablakon a Mikulás?”, „Hogy tud ennyi ajándékot egy éjszaka alatt a világ összes gyerekéhez elvinni?”… Szülőként az a dolgunk, hogy okosan válaszoljunk a kérdésekre. De mielőtt válaszolnánk, beszéltessük gyermekünket egy kicsit arról, hogy ő mit gondol, szerinte hogy van ez – hogy lássuk, milyen szinten, mélységben gondolkozik. A válaszainkban az ő szavait használva, hiedelemvilágához illeszkedő magyarázatot adjunk, olyan szinten és mélységben, amilyen szinten a gyermek mozog. S lehet, hogy ő maga fogja megválaszolni a saját kérdését.
Hogyan kerülhető el a csalódás?
„Először is úgy, hogy a gyerekek roppant tapintatosak önmagukkal. Tudja ő, hogy valami nem igazán passzol össze, de annyiban hagyja, nem bolygatja. Ismét évek telnek el, mire elkezd jobban összeállni a kép, mert nem akarja lerombolni a saját örömét, át akarja élni a misztikumot, a várakozás izgalmát.” – írja Deliágia Éva gyermekpszichológus a blogján.
Ezen túl pedig, a szülő segíthet újrakeretezni a Mikulás vagy a karácsony körüli eseményeket. Mesélhet Szent Miklósról, aki a legenda szerint a vagyonát a szegények megsegítésére fordította – ezt a hagyományt őrizzük napjainkig, abban a formában, hogy Miklós püspök nevében apróságokkal lepik meg a gyerekeket a szülők. Be is vonhatjuk a nagyobb gyermeket, hogy segítsen kisebb testvérének fenntartani a varázslatot, vagy ő maga is beszállhat a titkos ajándék készítésbe, amellyel a családtagjainak örömet szerezhet.
Szerző: Schieber Andrea
Forrás:
Kádár Annamária: Mesepszichológia https://deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu/2016/w49 https://hvg.hu/pszichologiamagazin/20161204_Elaruljuke_a_gyereknek_hogy_nem_a_Mikulas_hozza_az_ajandekot https://www.origo.hu/karacsony/20151205-mikulas-gyerek-hit-pszichologia-vidak-vera-vekerdy-tamas.html https://www.csaladinet.hu/hirek/gyerekneveles/kisgyerekek/31193/vekerdy_tamas_minel_tovabb_hisz_a_gyerek_a_mikulasban_annal_jobb_de_a_virgacsot_es_a_csokit_felejtsuk_el
