Szakemberként gyakran tapasztaljuk, hogy a szülők el vannak veszve a sokféle ellátás, diagnosztikai irány és vizsgálat között – ebben szeretnénk most segíteni.
Mire egy család életében felmerül a gyanú, hogy a gyermekük neurodivergens lehet, általában már túl vannak egy sor vizsgálaton, és ezekhez a gyanú fényében további vizsgálatok társulnak. Ennek oka, hogy a differenciáldiagnosztika során elengedhetetlen a szakemberek alapossága: csak így lehet biztosan a megfelelő választ adni a család kérdéseire, elkerülve a felesleges bizonytalanságokat.
Éppen ezért mind az autizmus spektrum állapot, mind az ADHD esetében multidiszciplináris team dolgozik: pszichiáter, pszichológus és gyógypedagógus méri fel a gyermek állapotát a megfelelő eszközökkel, standardizált tesztekkel. Ehhez társulnak a szakorvosi vizsgálatok, amelyek nem rutinszerűen minden gyermeknél, hanem a tünetek és a felmerülő kérdések alapján játszanak kulcsszerepet a teljes kép kialakításában. Az alábbiakban bemutatunk néhány területet, ahol indokolt esetben további vizsgálatokra lehet szükség.
Miért nem elég egy tünet?
Autizmus és ADHD esetén nincs olyan egyértelmű tünet, ami bizonyítaná, és nincs olyan tünet sem, ami biztosan kizárná a diagnózist. Egy beszédfejlődési késés, szemkontaktus hiánya vagy kihívást jelentő viselkedések önmagukban nem bizonyíték autizmus meglétére. És az sem igaz, hogy ha valaki pl. felvesz szemkontaktust, akkor biztosan nem érintett autizmusban. Az idegrendszer fejlődése rendkívül sokféle lehet, nincs két teljesen egyforma gyermek – sem a neurodivergens, sem a neurotipikus gyerekek között.
Miért kellenek a szakorvosi vizsgálatok?
A szemészeti vizsgálat segít kideríteni, hogy a figyelmi, tanulási vagy szövegértési nehézségek mögött nem áll-e kezeletlen látásprobléma. Egy gyermek, aki hamar elfárad az olvasásban, nehezebben igazodik el írott szövegekben, vagy emiatt feszültebbé válhat az iskolai helyzetekben, nem feltétlenül csak figyelmi nehézségekkel küzd – lehet, hogy látásproblémája is van.
A hallásvizsgálat abban ad támpontot, ha a gyermek gyakran félreért instrukciókat vagy nehezen ért meg társas helyzeteket. Ez kívülről könnyen tűnhet figyelmetlenségnek vagy elzárkózásnak, miközben a háttérben halláscsökkenés is állhat.
A logopédiai vizsgálat – amely a beszédészlelés, beszédmegértés és a nyelvi fejlődés területét is feltérképezheti – azt mutatja meg, hogyan dolgozza fel a gyermek a hallott beszédet zajban, gyors tempóban vagy több beszélő mellett. Előfordulhat, hogy jól hallja a hangokat, de a feldolgozás nehezített, és emiatt tűnhet figyelmetlennek vagy kevésbé érdeklődőnek egy helyzetben. Ez megnehezítheti a társas kommunikációt, félreértésekhez, sőt konfliktusokhoz is vezethet.
Neurológiai vizsgálatra akkor van szükség, ha például rövid kihagyások, elrévedések, gyakori fáradtság vagy alvásproblémák tapasztalhatók. Ezek mögött idegrendszeri eltérések is állhatnak, amelyeket fontos, hogy megfelelő szakorvos vizsgáljon ki.
A pszichiáter szerepe nem kizárólag a diagnózis pontosítása. Autizmushoz és ADHD-hoz gyakran társulnak komorbid szorongásos vagy hangulati zavarok, alvászavarok is, amelyek önmagukban is jelentősen nehezíthetik a mindennapokat. Ezek a komorbid állapotok nemcsak a mindennapokra vannak hatással, hanem a diagnosztikai folyamat tisztaságát is befolyásolhatják, ezért kezelésük kiemelten fontos. Evidence-based terápiás módszerekkel javítható a gyermek életminősége.
Bizonyos helyzetekben ortopédiai vagy dietetikai vizsgálatok is indokoltak lehetnek. Ezek nem részei a rutinvizsgálatnak, hanem akkor jönnek szóba, ha konkrét tünetek indokolják – például mozgásfejlődési elmaradás, testtartási gond vagy ételintolerancia gyanúja esetén. Ha egy gyermek jobban érzi magát tejtermék nélkül, annak hátterében valószínűleg érzékenység áll – nem pedig az, hogy „működik a diéta” autizmus vagy ADHD esetén. Az idegrendszer sajátos fejlődési mintázata ettől természetesen továbbra is fennáll, de az életmód- és táplálkozási tényezők rendezése a társuló tünetek enyhítésével hozzájárulhat az általános közérzet javításához.
Nem újabb címkék, hanem tisztább kép
A vizsgálatok célja nem az, hogy a gyermek újabb diagnózist kapjon, hanem hogy teljes képet lássunk: mi származik az autizmusból vagy az ADHD-ból, és milyen más tényezők befolyásolják a működését. Ezek a területek gyakran együtt vannak jelen, ezért is fontos, hogy a gyermek többféle szakemberhez jusson el, akik egymás munkáját kiegészítve tudnak irányt mutatni. A komplex feltérképezés biztosítja, hogy a támogatás ott valósuljon meg, ahol valóban szükség van rá.
Ezért, ha gyanú van, vagy már diagnózis is született, de bizonyos vizsgálatok kimaradtak, érdemes utólag is kezdeményezni őket. Nem plusz teher ez, hanem befektetés a gyermek mindennapi jólétébe és hosszú távú fejlődésébe.
Szerző: Fancsovits Kinga, gyógypedagógus
